Életem első szakaszában, gyermekkoromban a szüleim és fiatalabb testvéreim meleg családi körében éltem.
Az élet úgy hozta, hogy 18 éves koromban szeretett édesapám kezét fogtam, míg szemeit lassan becsukta
és csendesen meghalt. A Ludovika Akadémia II. elvégzése után mint fiatal tiszt a középosztálybeli ember
életét éltem. Voltam a Kassai, Felvidéki és Erdélyi bevonulásokon, később a "Keleti Megszálló Csapatokkal"
Ukrajnában. Az elsők között kezdtem Alsó-Verecke mellett az "Árpád-vonalat" építeni: mint műszaki tiszt
építettem és javítottam, senkire fegyvert nem fogtam és a zsidósággal kapcsolatos szörnyű eseményekben
nem volt semmi részem. 1944 végén Nyugat felé küldtek a kötelékemmel (pótkeret parancsnok voltam),
az új feleségem követett és öt év súlyos viszontagságok sora állt előttünk. Mivel nem voltak fegyvereink,
sose voltam amerikai hadifogságban, hanem rozoga német munkatáborokban éltünk, éheztünk, fáztunk.
A második kislányunk 1947-ben éhen halt. Csak 1948-ban kezdett a sorsunk jobbra fordulni, amikor az
angol megszállók mint 4 nyelvű (magyar,német,francia,angol) tolmácsot alkalmaztak. 1949-ben magyar
menekültek magyar tábor parancsnokává választottak. Amerikába 1949 szeptember 3-án érkeztünk és ezzel
kezdődött 5 évi napszámosi munkás életem szakasza. Tehenet fejtem, gyári segédmunkás voltam, tanítói diplomával
a feleségem cselédlány, takarítónő volt. De esténként egyetemre jártam s így kezdődött az új szakasza életemnek.
Felvettek egy repülőgép alkatrész gyárba, mint technikai inspektort, rövidesen előléptettek felügyelőnek,
majd fő inspektornak –120 ember dolgozott alattam. A „Notre Dame” egyetemen elfogadtak kandidátusi
tanulmányokra és onnan egy rakéta gyárba szerződtettek mint mérnököt. Felügyelő mérnök lettem 2 év után,
s mint ilyen dolgoztam rakéta és világűr utazási programokon 16 éven át. Éppen befejeztem a Kandidátusi
képesítést a menedzser tudományokban amikor szeretett feleségem Georgina vérrákban meghalt. Idegösszeomlást
kaptam, lemondtam az állásomról és nem tudtam mit kezdjek az életemmel. A gyerekeim már felnőttek addigra.
Egy évi vergődés után találkoztam mostani feleségemmel, és Mary optimizmusa új erőt adott. Pályáztam az
amerikai haditengerészethez és mint kettős képzettségű embert, azonnal felvettek. Először mint alosztály vezető,
később mint osztályvezető és direktor dolgoztam 64 éves koromig, 1984 végéig. Ezzel befejeztem a dolgozó
éveimet és azóta nyugdíjasként élünk. Mary néhány évvel ezelőtt, Gáspár bácsi 2009-ben hunyt el.