Orvosdoktori diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen kapta 1971-ben. Pszichiátriából(1975), neurológiából(1978), addiktológiából(1992), pszichoterápiából(1994) és pszichiátriai orvosi rehabilitációból (2004) szerzett szakorvosi képesítést.
Negyvenhárom évet dolgozott közalkalmazottként az egészségügyben, előbb általános pszichiátriai osztályokon, majd az utóbbi 30 évben az alkohológia- narkológia szakterületén osztályvezető főorvosként 2014 áprilisában történt nyugdíjba vonulásáig.
1978-85 között vezetése alatt a Fővárosi Kijózanító Állomásra épülve a Róbert Kórházban Alkohológiai Osztály létesült szomato-, és pszichoterápiás részleggel, munkaterápiás foglalkoztatóval, nappali-, és éjszakai szanatóriummal.
1986-88-ban a Pomázi Munkaterápiás Intézet Kiskovácsi Kórházában beindította a II. Pszichiátriai Rehabilitációs Osztályt 200 addiktológiai ággyal.
Az osztályvezető főorvos teendői megtartása mellett 1983-tól az Alkohológiai Tudományos Módszertani Központ igazgató helyettese, később az ebből alakult Országos Alkohológiai Intézet igazgató főorvosa 1986-88 közt.
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben 1988-tól húsz éven át dolgozott, ahol megszervezte előbb a Drog-pszichoterápiás-, majd 1992-ben az ebből létesült Addiktológiai Osztály működését, mely a szenvedélybetegek ellátása, a szenvedélybetegségek oktatása és kutatása terén országos módszertani bázisként működött. Az OPNI bezárását követően feladatátvállalással 2008 január 1-től 2014 évi nyugdíjba vonulásáig az Egyesített Szent István és Szent László Kórház Addiktológiai Rehabilitációs Osztályát vezette.
Alapító tagja a Magyar Pszichiátriai-, és a Magyar Fitoterápiás Társaságnak. Tagja továbbá a Magyar Ideg- és Elmeorvosok-, a Narkológiai-, és az Addiktológiai Társaságnak. Tagja és egyik kiképző trénere az "International European Drug Abuse Treatment Training" szervezetnek
1978-ban feleségül vette Kovács
Ágnest, akitől két fia született: Gáspár (1978) és Gergely (1980)
Az addiktológia
szakterületén megjelent jelentősebb tudományos publikációi:
Takách Gáspár: Miért ne igyunk....sokat.
Alkoholizmus. Az egészséges életért. SubRosa Kiadó,
Budapest, 1995.
Takách Gáspár: A drog. SubRosa Kiadó, Budapest, 1998.
Takách Gáspár: „Pozitív szenvedélyek” mint a szenvedélybetegségek
rehabilitációs gyógymódja. SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK. VIII. évf., 2000. 1. szám
47-52. old.
Takách Gáspár: Lelkiismeret-furdalás, hallucináció, szkizofrénia. A lelki
bántalmak visszatükröződésének mélységi fokozatai. TEOLÓGIA. XXXVII. évf. 1-2
szám 29-35.old., 2003.
Takách Gáspár: Szenvedélybetegségek. In:
Életesemények lelki zavarai III. Szerk. Török Szabolcs. Kiadó: SOTE TF. 61-94.
old., 2003.
Takách Gáspár, Jánosik Judit: Addiktív játszmák közösségterápiája. Átírható-e a
szenvedélybeteg dramatikus sorskönyve? Pszichoterápia. 12.évf.
3.szám 170-177. old., 2003.
Takách Gáspár, Sitku Valéria: Szenvedélybetegségek
realitáskontroll gyógymódja. Változatok a segítő kapcsolatra addiktológiai osztályon. Psychiatria
Hungarica 2004, 19 (2): 161 -169